5. oldal A búcsúszentlászlói barokk templom, a ferences rendház és a Kálvária története

Településünk már a kezdetektől ezer szállal kötődik a Katolikus Egyházhoz, azon keresztül szent királyunkhoz, I. Lászlóhoz. A hagyomány több féle módon is magyarázta a templomunk végén álló kis kegykápolna létét, mindegyik Szent Lászlóval kapcsolatos. Az egyik szerint a basáskodó főurakkal vívott harc folyamán eltévedve jutott a hatalmas mocsárvilágba.A vízből kiemelkedő kis dombocskán megpihenve, hálát adott Istennek a szerencsés megmenekülésért. Ekkor tett ígéretet egy kápolna felépítésére. Más legenda szerint sógorai gyilkosait üldözve került a kis lápi szigetre és tett fogadalmat az építésre.

A Kálvária domb tövében fakadó forrás pedig akkor keletkezett amikor a király lováról leugrott és csizmája sarkai földet értek.

A kegykápolna az építészettörténészek szerint is igen régi. Keletkezése a XII-XIII. századra tehető. Erre utalnak romám kori stílus jegyek, a vaskos erős falak, a lőrésszerű keskeny ablakok A bélletes kapuzat belső feltárása a kápolna 1936-os festésekor történt meg, amikor a málladozó vakolatot teljesen leverték.

Mint minden szóbeszédnek, a „László legendának” is kell lenni alapjának. Ismerve a kor ipari, szállítási, közlekedési lehetőségeit, nehezen képzelhető el, hogy egy mocsaras vidék közepén, lakott területektől jelentős távolságra valakik kőből, téglából építkezzenek. Ezen a környéken még a módosabb épületek is többnyire fából, sárból készültek.

Szent László egyháza 1694-től rendelkezik papsággal. A ferencesek rendjéhez tartozó barátok, papok építették fel Búcsúszentlászló templomát, majd saját rendházukat, megóvva az utókornak a már akkor is több százéves kegykápolnát.

Páter Miholcsek Miklós házfőnök plébános 1944-ben vetette papírra ezek 250 éves történetét.

A török megszállók Zalából való kiűzetése után, 1694-ben a Veszprémi Püspök, Széchenyi Pál kérte fel a Szűz Máriáról elnevezett magyar ferences rendtartomány főnökét P. Mányay Domonkos főtisztelendőt Szent László egyházánál a lelkipásztori teendők ellátására. Akkoriban a kegykápolna gondozását a Szent Benedek harmadik rendjébe tartozó remeték látták el.

A szerzetesek munkához láttak, lecsapolták a dombok körüli mocsarakat, feltöltötték a lápot, kiirtották a bokros berket. Szegénységi fogadalmuknak eleget téve elsőként a templom építését kezdték meg. Kezdetben a környéken lakóknál húzták meg magukat, majd kis faházat építettek és mint kezdetleges kolostort lakták.

 .

Konrád Rudolf 1994-ben készült helytörténeti kiadványa szerint az építkezésekhez szükséges sok millió téglát és tetőfedő cserepet helyben készítették. A hosszifenyői dombon a Nagy-péter gödör, a Vendel gödrök, a Cigány gödör, a Kámánugrás, a páskomi gödrök agyagából égették azokat.

Az építkezéshez szükséges területeket a hetési és sándorházi nemes falvak adták a rend birtokába. A helyi, a közeli és távolabbi települések által összeadott alamizsnák, a pénzben, vagy természetben adott szolgálatok adták az alapot. A templom alá kripta is épült. Ide temették 1811-ig az  elhunyt szerzeteseket. Ezután a Kálvária domb lett a rendtársak végső nyughelye, míg a községi temetőben az 1930-as évek elején meg nem épült a rendház sírkertje.

Mintegy 20-25 évi munka után, 1734 került felszentelésre a templom Acsády Ignác veszprémi püspök által.     Konrád Rudolf helytörténeti írásában P. Barnabás atya kutatásaira és "más adatokra" hivatkozva említést tesz egy déli toronyról is, ami pénzhiány miatt csak a talajszintig épült meg. 1943-ban, a vöröskö bástyafal építésének földmunkáinál, ezzel találkoztak is. 
Bár a szerzetesek már 1700-tól vezették a keresztelések, házasságok, és temetések anyakönyvét, a plébánia hivatalos vezetését csak 1720-ban kapták meg. A következő helységek tartoztak hozzájuk: Hetés, Sándorháza, Szentandrás, Pölöske, Misefa, Rád, Szentmihály, valamint az ezekhez tartozó majorok. A rendház  fenntartásához szükséges ellátást 1745-ben rögzítették  először írásban, amit a későbbiekben többször is módosítottak. A plébánia kevés járandóságának rendezésére 1832-ben a veszprémi püspök kánoni látogatása alkalmával  is sor került. A látogatási irat egyenként megszabta a községek tartozását a plébániával szemben, természetiekben és pénzben. A ferences rend kolduló jellegéből kifolyólag meghatározták a barátok „koldulási területét” is. Ezen időtől jegyzőkönyvezték a szerzetesek az itt történt csodás gyógyulásokat.

Szent Vitális vértanú testét, mint ereklyét 1857-ben kapták meg és helyezték el a templom Szent Anna oltárán.

A templomot sajnos nem kímélték a természeti katasztrófák sem. Az alig 50 éves épületet 1774-ben érte az első villámcsapás, amit orkán erejű szélvihar kísért. Az újjáépítés hat évig tartott.

1874-ben történt a száz évvel előbbinél is nagyobb villámcsapás. Megsemmisült az egész tetőszerkezet, a ledőlő torony pedig a rendházat is lakhatatlanná tették. A házfőnök a kormányhoz fordult segítségért, de még biztató szavakat sem kapott. Hasonló módon  reagált  Széchenyi Béla gróf is, akinek pedig Pölöskén birtoka volt. Deák Ferenc kezdte az adakozást, majd Csutor Imre zalaegerszegi alispán   felhívásáramegmozdult a megye.  A ZALAI KÖZLÖNY címmel megjelenő megyei újságban Bátorfi László tollából jelent meg lelkesítő, adakozásra biztató. Pénzzel, anyaggal, szállítással, kétkezi munkával segítették a helyreállítást, ami  rendkívül lassan haladt. A késlekedés fő oka az volt hogy nem találtak olyan építő mestert, aki vállalni merte volna, a templomot befedő hatalmas boltozat elkészítését. Több mint ötéves várakozás után 1879-ben találtak egy keszthelyi mestert, aki elvégezte az építést. 

A Honfoglalás  ezredik évére, 1896-ban,  nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg együttesen a plébániához tartozó, akkor még egyházi iskolák.
1909 augusztus 5.-én a pozsonyi Káptalani gyűlésen a 74 éves  Déry Egyed atyát, aki 22 évig volt a rendház "érdemes főnöke", felmentették, helyette Brucler Celesztin atyát nevezték ki. 
A ferences rend 700 éves jubileumi ünnepségét 1909 október 3-4-5.-én tartotta meg a rendház.

1910 március 24.-én, nagycsütörtökre virradó éjjel,  orkán erejű vihar tombolt a környéken, ami a zárda és a templom tetőzetében nagy kárt tett. Közben érkeztek az adományok a felújításra, amit április 22.én meg is kezdtek. A munkálatokat a Kálvária kápolnával együtt, 1910 december 8.-án fejezték be.
1912 április 2.-án ismét vihar rongálta meg az épületeket, 2200 új "zsindelyt" és tetőbádogot kellett vásárolni.

Ebben az évben szentelték fel a Búcsúszentlászlói temető kápolnáját.
Szélsőséges  tavasz okozott komoly gondot 1913 április 13-14.-én. Jelentő mennyiségű hó esett, majd megjött a vihar, amely megbontotta a zárda és a templom tetőzetét. A tornyokat újra festették.  
A Kálvária kápolna körüli keresztút 1914 március 25.-ére készült el. 
Az I. Világháború alatt az orgona sípokat (nemesfém tartalmuk miatt) leszerelték  "össze tiporták", de elszállításukra már nem került sor, így azokat a háború után újra öntötték és üzembe helyezték.

A templom fényképe egy 1944 évi kiadványból

A templom 1926 Pünkösd havában új harangot kapott.
1927-es év második felében restaurálták a templom és Kálvária kápolna külső részeit. Komoly átalakításokat, felújításokat végeztek a rendházban. Többek között vas csigalépcsőt építtettek a bejárat mellöl a kórusba, oratóriumot alakítottak ki az emeleten. 
A rendházban 1931 július 20 és október 14.-e között vízvezeték rendszert építettek ki a már meglévő saját kút átalakításával. Ennek megfelelően átalakították a konyhát, fürdőket, illemhelyeket.

Az elhuny ferencesek méltó elhelyezésére 1932 őszén sírkertet alakítottak ki adományból, Búcsúszentlászló temetőjében.

A kegykápolna felújítására 1935-ben került sor.

1938-ban földrengés rongálta meg a szentélyt a hajótól elválasztó diadalívet, amelyet a lebontás után a vármegye és a hívek adományaiból építettek újjá.

Magyarországon az első titkos szavazást, 1938 május 28.-án tartották. A Búcsúszentlászlót, Nemeshetést, Nemessándorházát, Nemesszentandrást és Kisbucsát összefogó választó körzet szavazatszedő elnöke P. Illy Károly házfőnök volt. Az Ő napló-bejegyzése alapján ismert a választás eredménye.

A felvidék visszafoglalásának alkalmábóla plébánia   "1938 november 6.-án a nagymise után a templom körül egy nagyszabású hazafias ünnepélyt is rendezett."

A templom fényképe egy 1944 évi kiadványból

A II. Világháború eseményeivel  a kolostor lakói 1942. szeptember 10.-én éjfél előtt  szembesülnek az első alkalommal. A templom harangjai vészjellel figyelmeztették a környéket a légi veszélyre. A  karácsonyi éjféli miséket pápai engedéllyel, délután lettek megtartva  a háború végéig. 1943 november 29.-én földrengés rázta meg a környéket, a templom fali is megrepedeztek. A földrengéssel járó zajhatást a lakosság a légi támadó repülők hangjának, a rengést a ledobott bombák robbanásának vélte.

Jó dolog volt a sok rosszban, hogy a templom ez évben új toronyórát kapott, valamint a templom külső képének szebbé, vonzóbbá tételéért, a ferences rend megtelepedésének 250 éves évfordulójára,  balatoni vörös kőből készült „bástyával” vették körbe a templomkertet.  A nyár elején még esőcsatorna cserére is volt lehetőség.
A szerzetesek 1944-ben óvóhelyet építettek a konyhakertben.  A templom kisebbik harangját május 8.-án elvitték. Nyár végén 500 fős menekülő bácskai magyar érkezett a plébánia községeibe. Ősszel a német katonaság szállta meg a környező településeket, az iskolákat lefoglalták, a tanítás szünetelt. Hittan oktatást a templomokban tartották. Lovas kocsikat, lóval, szerszámmal, "fegyveres kényszerrel " vittel el a rendházból. Teljes kiürítést rendeltek el 1945 március 26.-án  a nyilas hatóságok, amit a lakosság nem hajtott végre.
A rendházat és környékét 1945 tavaszán szállták meg a szovjet csapatok. A háború  végére a kolostor önerőből történő ellátása  kérdésessé vált.

1946 nyarától az államhatalom részéről megkezdődtek a rendszeres zaklatások, amely a ferences zárda 1950-es bezárásához vezetett.

Templom és a Kálvária története 1950-től

A templom történetének 1950 után utáni eseményei 1967-ig nehezen követhetők. Írásos anyag hiányában csak a szájhagyomány adhat eléggé bizonytalan útmutatást Mindenesetre az egyházakkal szembeni akkori „barátságtalan” politikai hangulat és a szűkös anyagi források, csak a legszükségesebb állagmegóvásokat tették lehetővé. A hitélet, a közösségi élet töretlen maradt,

A plébániához tartozó települések hívői 1967 őszén énekkart alakítottak. Nagyon sikeresek lehettek, mert még a szomszédos megyék egyházi rendezvényeire is meghívták őket. Az utódok részére feljegyezték az alapító tagok neveit. 

Szoprán: Galambosi Márta, Galambosi Imréné, Borsos Istvánné, Bránát Rózsa, Tanai Lászlóné, Kövesi Lászlóné, Molnár Ferencné, Mészáros Gyuláné, Király Józsefné, Zalavári Ferencné, Herczeg Tiborné, Szabó Józsefné, Zsidi Imréné, Dénes Józsefné.

Alt: Dala Jánosné, Gyergyák Erzsébet, Hosszu Ilonka, Katona Jánosné, Molnár Margit, Márkus Rozália, Sándor Zsigmondné

Tenor: Éder József, Porpáczy Béla, Galambosi Imre kántor, Darázs József, Sándor Zsigmond, Horváth Rudolf, Zabb Géza, Gehér János

Basszus: Popáczy Lajos, Molnár Ferenc, Varga Lajos

A plébániához tartozó személyek havi fizetése 1968ban a következően alakult :

-plébános1.200.- Ft.

-káplán 350.-Ft. készpénz, + 800.- Ft. tartásdíj

-kántor 500.- Ft.

-sekrestyés 300.-Ft.

Ehhez még az államtól a plébános és a káplán 475-475.-Ft. illetményt kapott.

Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1969-ben teljes körű feltáró rekonstrukciót, tatarozást végzett a kegykápolnán. 

A Műemlékvédelem 18. folyóiratban megjelent fénykép az 1969 évi rekonstrukcióról.

Megkönnyítve a harangozó munkáját, 1969-ben villamosították a harangot. A szerelést a balatonkeresztúri templomban látottak alapján Zalavári Ferenc ezermester villany és vízvezeték szerelő végezte el, munkadíj nélkül.    Ebben az évben épültek meg az OMF engedélyével a sándorházi lépcső melletti a garázsok .

1970-ben kerül bevezetésre a „szembe misézés”, a templom szentélyébe új oltárasztal kerül elhelyezésre. 

A templomkertet 1970-ben Észak felé kibővítették, mintegy 2 ezer köbméter földet odaszállítva., majd több sorban fenyőfákkal körbeültették. A Rózsafüzér Társulat pénzmaradványából 10 darab pihenő padot is elhelyeztek a templom körül. Ősszel felújították a Kálvária kápolnát (HD 203 old.)

A História Domus 1971-ben került elő.  Ez a könyv a rendház történelem könyve A rendház bezárása után 1950-ben adta át Károly Barnabás atya egy nemeshetési személynek megőrzésre. A több mint 3 kg súlyú méretes könyvet előtte a szerzetesek rejtegették évekig az akkori politikai rendőrség elöl. 

1976-77-ben a búcsújárók részére illemhelyet alakítottak ki és vízcsapot vezettek ki a templomkertbe. 

1979-ben elektromos fűtést szereltek a templom padjaiba.

1980-ban egy 420 kilogrammos harangot rendelt az egyházközség Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mestertől.

1981-82-ben sor kerül a templom kifestésére. Felújítják a harang villamosítását.

Aki hiteles történettel, esetleg fényképpel rendelkezik a templom és a kálvária történetéről, kérem jelezze!

.

A templombelső a magyarországi barokk egyházi építészet remekművei közé tartozik. Egyszerű alaprajzú, egy hajóra és a színpadszerűen megjelenő szentélyre   osztott. A karzat  a főbejárat felett van, kiváló akusztikát biztosítva az ott elhelyezett orgonának. Jól áttekinthető, a hívők a hajó bármely pontjáról jól láthatóan nyomon tudják követni a szentmise lefolyását. Az építészeti elgondolások kiváló összhangba lettek hozva a festészet, szobrászat meglepő, csodás elemeivel. A szobrok és faragványok, az oltárok nagy részét a szerzetesek készítették. Az elmúlt 300 évben az oltárok és a díszes szószék többször is felújításra került.

Az oltárok és a szószék részletes leírását, az azok mellett látható fényképeket, a búcsúszentlászlói származású bencés szerzetes pap, Dr. Vass Alberik Sándor esperes fogalmazta meg 1962-63-ban. Ő 1932-1967 között a tihanyi apátság plébánosa volt. Az összeállított anyagot unokaöccse, a kiváló kézügyességgel megáldott, szintén helybeli ifj. Vass Pál írta le. Napjainkban is ezek a keretbe foglat, üveg alatt elhelyezett, kissé megfakult, fényképpel illusztrált leírások adnak útmutatást az érdeklődőknek.

A főoltárt az Zichy család építette, 1734-ben szentelték fel. A korai barok oltárépítészet egyik legszebb példája. Az antik formákat felidéző, korinthoszi oszlopfőkön nyugvó, előreugró párkányzatú oltár a szentély teljes hátsó falát betölti. Felső részén, mintegy megkoronázva az egész építményt, a Szentháromság jelképei -a Galamb, az Atya és a Kereszt látható. Alatta ovális keretben Mária menybevitelét ábrázoló festmény. Középen a címer dekorációban a máltai jellegű kereszt és a fordított horgony az adományozó Zichy családra utal. A felső teret balról és jobbról Szent Ferenc és a rend által kiemelten tisztelt Szent Antal szobrai zárják le. A párkányzat alatt, a márvány mintázatú oszlopok között Szent Gergely pápa, Szent Ágoston püspök, Szent Ambrus püspök és Szent Jeromos szerzetes életnagyságú szobrai őrködnek. A nagy oltárképen a szigorú tekintetű László király ül trónján, két oldalán a négy sarkalatos erény jelképeit tartó (mértékletesség-kancsó; lelki erősség-buzogány; okosság-kígyó; igazság-mérleg) női alak. Előtte a kanizsai török pasa térdel, aki a monda szerint a kegykápolnában gyógyult meg, majd felvette a keresztény hitet. A vitézi öltözetben mellette álló alak Kovács Illés hadifogoly, aki segített a pasának a kápolna megtalálásában. Az oszloptartó lábazatok(amelyeken ferences szenteket ábrázoló domborművek láthatok) által alkotott beugrásban van elhelyezve a régi miséző asztal , a tabernákulummal.                   

A szentély főoltárán  kívül a hajórészben nyolc kis-oltár van felállítva.  A mellékoltárok a boltozatot tartó pillérek között helyezkednek el, mélység nélküli kápolnaként.

Nepomuki Szent János oltárát(katt ide) a gyónási titkot halálában is megőrző mártírról   nevezték el. Fent a törökverő Kapisztrán  Szent János festménye, jobbról Keresztelő Szent János, balról Szent János evangélista(az Ő emlékére  történik a december 27-i étel és bor szentelés)szobrai díszelegnek. Ők négyen a hajdani rendház védőszentjei voltak. 

A Szent Antal oltár(kép) nagy képén a Szűzanya nyújtja a kis Jézust a Szent felé, aki tanítói székét ajánlja fel Máriának. A kép mellett Szent Pál és Szent Ferenc szobrai állnak.  Felső képen az "Angyali üdvözlet" látható, agilai Nagy Szent Terézia és Szent Ágota szobraival.

A Szent-család oltár(kép), az oltárleírás szerzője P. Vass Alberich szerint a templom legbarokkabb oltára. Középen a kis Jézust vezetik szülei, az arcokról boldogság sugárzik. Két oldalt az oszlopok között, Keresztelő Szent János szüleinek, Zakariásnak és Erzsébetnek a szobrai. Az oltár felső részen Szent Katalin és Szent Borbála szobrai. Az angyal alakok között jelen van Gábor főangyal   is. 

A Szeplőtelen fogantatás oltárképe(kép) a Jelenések  Könyve  12/1 fejezet gondolatait  fejezi ki. Az apostol látomásában egy áldott állapotban lévő asszonyt lát az égen , akit nagy fényözön vesz körül. A kép mellett Szűz Mária szüleinek, Szent Joakimnak és Szent Annának a szobrai. A felső képen Szent Ilona látható. A párkányon az Atya és Fiú Isten  szobra. Az oltár csúcsán két angyal Mária nevének monogramját tartja.

Szent Ferenc oltárát(kép) Széchenyi György, a ferences "kordaviselők" rektora építette az 1720-s években. Művészien megalkotott oltárképén Szent Ferenc a barlangban térdelve imádkozik, előtte a Szentírás és koponya. A festmény mellett Szent István és Szent László királyok szobra. A párkányon Szent Bonaventura és Boldog Duns Scott János ferences hittudósok szobrai. Legfölül két imádkozó angyal között Mária neve. 

 Szent Anna tiszteletére emelt oltárképen(kép) a kis Máriát tanítják szülei. Felettük galamb jelképében a Szentlélek. Az oltár két oldalán Szent Dorottya és Szent Katalin szobrai. Az oltár feletti ablakban Szent Imre herceg szobra áll. Ezen az oltáron őrzik 1836-tól Szent  Vitalis vértanú ereklyéjét(kép).  

Szent Borbálát a Várkatonák és tüzérek védőszentjeként tisztelik. Édesatyja magas vártoronyba záratta, ahonnan csodás módon megszabadult. Atyja saját kezével végezte ki keresztény hitéért. Mellette pogány pap és hadi nép. A kép mellett Árpádházi Szent Erzsébet és Szent Apollónia vértanú szobra, A felső részben Szent Vendel a pásztorok védőszentje és Szent Margit vértanú. Oltárát(kép) a Dessewffy-Babocsay-Dortstadti regiment(ezred) állíttatta.

 A Lourdesi Szűzanya oltár(kép) a Szűzanya 1858 évi megjelenésének állít emléket.  A legfiatalabb oltár, a XX. szd elején épült, az egyetlen nem barokk oltár.A szobrot Rungát József tiroli szobrász készítette, P. Déry Egyed házfőnöksége idején. Helyén előtte  bejárati ajtó volt, ennek megszüntetése után épült az oltár.

A kegykápolnába a főoltárt megkerülve, az mögött lehet bejutni. Ez az átjáró(kép) a templom építésekor, utólag lett kialakítva. Eredeti masszív külső ajtaja(kép) csak jeles események alkalmával kerül megnyitásra. Belső berendezése a csodálatos kis oltárral (kép) együtt, utólag, szintén a barokk művészet jegyében lett kialakítva. Jelenlegi formáját az 1936 évi felújításkor kapta meg. Oltárán a Mennyek királynéjának szobra áll, karján a kis Jézussal, baljában a királynői jogarral. Az oltár fölötti freskón (kép) Boldog Scott János és Siennai Szent Bernardin képe látható . Bal oldalon a nagy kereszt, alatta a Fájdalmas Anya  szobra(kép), jobbra Szent László szobra(katt ide) helyezkedik el. Mennyezetének donga boltozata valószínűleg valamelyik természeti csapást követően, eléggé szakszerűtlenül, keresztgerendás sík mennyezetként lett  helyreállítva, melyet freskóval díszítettek(kép).

A rendház a templom Északi oldalához támaszkodva, mintegy „T” betű szárát képezve helyezkedik el. Valamivel később kezdték meg az építését mint a templomét, így az átadására is csak 1736-ban került sor. A ferences rend magyarországi megszüntetése után a kolostorba a Fővárosi Szociális Otthon költözött. A rendházból a parókia és sekrestyei rész a templomhoz lett csatolva.(kép)
A templom főbejáratával szemben kialakított parkban áll Szabolcs Péter Szent Flórián szobra(kép).  Őt  a  tűzoltók védőszentjeként is tisztelik. Flórián napon alkalmanként itt is tartanak megemlékezést. A főbejárattól jobbra álló Szentháromság szobrot(kép)  a Nemessándorházán lakó özv. Herczeg Imréné szül. Ábrahám Eleonóra állíttatta 1942-ben.

A Kálvária dombot mint a vízi világból kiemelkedő földdarabot, régtől fogva temetkezési helynek használták a környék lakói. 1811-től a ferencesek is itt helyezték örök nyugalomba elhunyt testvéreiket, miután a templom alatti kriptát bezárták. A  domb tetején álló impozáns kis kápolna barokk stílusban, 1750 körül épült, a templom és  a kolostor építéséből megmaradt anyagokból. A legenda szerint a kápolna alatt kripta  (nagy kőkoporsó) van, egy magas rangú személy földi maradványival.  A domb aljában fakadó forráshoz a szájhagyomány több csodás gyógyulást is fűz. Szent László kútjának nevezik. A forrást 1852-ben körbefalazták, jelenlegi formáját a 2003-as felújításkor kapta meg.(kép) A dombtetőn álló kápolnát körülölelő 14 stációt 1914-ben építették meg.

Szent László Egyháza réges régi búcsújáró hely. Jelenleg két búcsút tartásra van jogosultsága a plébániának, mindkettő szeptember hónapra esik és plébánia által meghirdetett vasárnapi napon tartott. Az első a Kisboldog-asszony napjához kapcsolódik, a második a   Fogolykiváltó Boldogasszony búcsú. Régebben csaknem havi rendszerességgel voltak a búcsúk, igaz akkor vallásosabbak voltak az emberek. A nehézkes közlekedés ellenére, több száz kilométerről is jöttek a zarándokok, lovas kocsikkal, gyalog, később külön vonatokkal és buszokkal. A Protocolum 1948 évi feljegyzésében tíz búcsúnapot sorol fel a Historia Domus 160-161. oldalán:1./Fájdalmas péntek;

Régi nevén „újholdvasárnapi búcsú”, a török időkre nyúlik vissza. A ”Kordaviselők” más néven „Szent Ferenc egyesülete” ezen a napon tartotta gyűléseit. II József király 1786-ban eltörölte ezen intézményt, így a búcsúk lassan átkerültek a nagyböjti vasárnapokra. Napjainkban már nem tartják. 2./Áldozó csütörtök; Nagyon régi búcsú. Nyoma van már 1713-ban. A tavaszi ill. nyári búcsúk megnyitójaként tartották számon. 3./Jézus Szíve vasárnap(Úrnap nyolcada utáni vasárnap) Körmenet van Oltáriszentséggel. P. Horváth Domonkos kezdeményezte a kiveszőfélben lévő Szent László búcsú pótlására.  4./Szent László napja(július utolsó vasárnapja) A legősibb és legjellegzetesebb búcsúja a kegyhelynek. Már 1552 körül nyoma van. Bucsuszentlászló ugyanis közvetlen a török-világ előtt, mint Szent László kegyhely szerepel sajátos legendákkal és csodákkal. ; 5./Porciunkula napja(aug.2.) ???; 6./Nagyboldogasszony ünnepe(aug.18)Régi búcsú. Vasvár erősen befolyásolja. Délvidéki népek búcsúja.; 7./Kisboldogasszony ünnepe(szept.8.)Régi búcsú, újabban lanyhulni kezdett.; 8./Mária nevenapja Jelen idők legnépesebb búcsúja; 9./Fogolykiváltó Boldogasszony(szeptember negyedik vasárnapja) Régi hagyományok felújítása. Bár a kegyhely történetében közismert volt ennek a búcsúnak létjogosultsága(Kanizsai rab imája, egerszegi fogolytáborok kérelme a kegyhely vezetőségéhez a XVIII század elején) szélesebb körben csak 1948-ban terjedt el.; 10./Magyarok Nagyasszonya(okt. 8.)...tulajdonképpen a kegyszobor búcsúja, mely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja.

Forrásmunkák:
*Protocolum(Historia Domus) A búcsúszentlászlói ferences rendház történés naplója
*dr. Vass Alberik Sándor: Az oltárleírások és a szószék leírásának szerzője
*Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma zalában
*Tomka Miklós-Révai Edit: Papok, férfi szerzetesek apácák.
*P.Rácz Piusz: A ferencesek történetéből(Ferences könyvek 2009)
*dr. Valter Ilona: A búcsúszentlászlói r.k. (volt ferences) templom helyreállítása